Beképzelt vagy csak van önbizalma? Nem mindegy
Biztosan veled is előfordult már, hogy összehúzott szemekkel, irigyen méregettél egy
másik nőt, amiért arról sugárzott az önbizalom és a tény, hogy teljesen rendben van saját
magával. Miközben ő ilyen elégedetten sétálgatott, neked azon járt az eszed, hogy
biztosan jól áll-e a farmerod és mintha az utóbbi időben felszedtél volna néhány kilót.
Az ilyen negatív gondolatok közepette természetesen már könnyű rásütni valakire, hogy
milyen beképzelt, hiszen hogy lehet ő boldog, amikor ferde az orra, vastag a bokája és
egyébként is ráférne már egy fodrász. Pedig könnyen előfordulhat, hogy beképzeltségről
szó sincs, csak épp nem a vastag bokájától teszi függővé, hogy jól érzi-e magát bőrében
vagy sem.
De vajon hol húzódik a határ az egészséges önbizalom és a beképzeltség között?
Mit nevezünk önbizalomnak?
Ha általános definíciót szeretnénk keresni arra, hogy mi az önbizalom, akkor úgy
fogalmazhatjuk meg, hogy a saját képességekbe, készségekbe és tudásba vetett bizalom.
Tehát az, hogy valaki tehetséges vagy szorgalmasan dolgozik, egyszerű tény.
A probléma akkor kezdődik, ha az illetőnek torz az énképe. Például ha azt gondolja, hogy
jó érzéke van a zenéhez, közben pedig valójában botfülű. Ez persze fejleszthető, de
ehhez elsőkén be kell látnia azt, hogy még nem jó abban, amit csinál. Ilyenkor már
beszélhetünk beképzeltségről.
De vajon mitől lesz valakinek önbizalma? És mit tehetsz, ha neked nincs? A jó hír az, hogy
az önbizalom fejleszthető. Ideális esetben erről még a szülők gondoskodnak a gyermekkor
idején. Viszont ha ez kimaradt, akkor felnőttként is sokat tehetsz az ügy érdekében, ha
fejleszted magad, megvalósítható célokat tűzöl ki magad elé.
És mikor számít valaki beképzeltnek?
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy ha valaki beképzelt, akkor túlzó vagy téves
elképzelései vannak saját magáról. Ilyenkor gyakran tapasztalható, hogy az illető folyton
kérkedik a vélt és valós érdemeivel, valamint elvárja, hogy mások is tegyenek így, hiszen
ő ennyire szuper.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnél büszke az elért sikereidre. Joggal lehetsz
boldog akkor, ha a szorgalmas munkád gyümölcse beérik. De a kérkedést jobb, ha nagy
ívben kerülöd, mivel ez egy bosszantó és cseppet sem szimpatikus szokás.
Ezért érezzük úgy sokszor, hogy a másik beképzelt
Napjainkban az álszerénység virágkorát éli. Tucatszámra kerülnek fel képek Instagramra
és Facebookra olyan megjegyzésekkel, mint a „Jaj, ezt nem veszem meg, mert kövér
vagyok benne”, vagy „ez egy béna kép, szerintem törölni fogom”. Ilyen esetekben
egyértelmű, hogy a posztoló a kommentelők biztatására vár, hogy márpedig ő igenis szép
és cseppet sem kövér.
Tovább ront a helyzeten, hogy sokan egyszerűen csak nem mernek elég bátrak lenni és
felvállalni magukat és a véleményüket.
Elvégre ha azt mondaná magáról, hogy szép, még a végén rásütnék, hogy milyen beképzelt. Így aztán elfojtja inkább, ami végül
frusztrációhoz vezet. Ez a frusztráció általában akkor éri el a tetőpontot, amikor valaki más
viszont elég bátor, hogy ezt megtegye.
Ez már egyenes út ahhoz, hogy ezzel szembesülve könnyedén rásüthető egy egészséges
önbizalommal megáldott nőre, hogy beképzelt. És hogy miként szabadulhatsz meg az
ilyen destruktív gondolatoktól? Csakis önfejlesztéssel, amellyel te is helyreállíthatod az
önbizalmadat, így nem érzed magad majd kényelmetlenül.
